20 éves szakmai tapasztalataink azt igazolják, hogy a cégek vezetőinek többsége nincsen tisztában ennek lehetséges következményeivel, mi az, amit megtehetnek, mi az, amit nem tehetnek a felszámolási/kényszertörlési eljárás megkezdését követően annak befejezéséig.
A kényszertörlési eljárást a 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról és a cégeljárásról szabályozza, különösen a Ctv. 116–118. § rendelkezései. Az eljárást a cégbíróság hivatalból indítja el, jellemzően akkor, ha a vállalkozás nem tesz eleget alapvető kötelezettségeinek, például nem nyújt be beszámolót, nem biztosítja a székhely működését, vagy más jogszabályi előírásokat sért.
A felszámolás hatósági/partneri (pénz követel)/saját elhatározás esetén kérelemre induló eljárás, amelyre minden esetben valamely pénzkövetelés okán kerül sor.
A kényszertörlési eljárást cégbíróság hivatali kérelemre rendel el, jellemzően akkor, ha a vállalkozás nem tesz eleget alapvető kötelezettségeinek, például nem nyújt be beszámolót, nem biztosítja a székhely működését, vagy más jogszabályi előírásokat sért.
A felszámolás/kényszertörlés egyik legnagyobb veszélye, hogy a cégvezetők gyakran későn reagálnak. Pedig a folyamat bizonyos szakaszában még van lehetőség fizetési megállapodásra, a hiányosságok rendezésére, a könyvelés pótlására és a jogszerű működés helyreállítására.
Amennyiben azonban ezek a lépések elmaradnak, a cég törlésre kerül, és ezzel együtt további következmények is felmerülhetnek: a vezető tisztségviselő eltiltása, hatósági vizsgálatok megindulása, illetve egyes esetekben a személyes felelősség (polgári, büntetőjogi) vizsgálata is.
Külön kockázatot jelent, hogy a kényszertörlési eljárás felszámolási eljárásba fordulhat át, amely már lényegesen súlyosabb jogi következményekkel jár.
A megfelelő kezelés kulcsa az időben történő beavatkozás. Minél hamarabb történik meg a fizetési megállapodás, a könyvelés és az adminisztráció rendezése, annál nagyobb az esély arra, hogy a folyamat kedvezőbb kimenetellel záruljon.